Hajnalka drága kincsünk, itt hagytál minket!
Együtt tettük meg utunkat a hosszú küzdelem alatt, élni akarásod, kitartásod, és a remény a végsőkig megmaradt.
Most az út végén már megpihenhetsz, bár a mi lelkünk sír, fajdalmunk örök, a szívünk megszakad, de soha el nem engedünk, s így mindörökké velünk maradsz, mert odaátról is átragyogod életünk.
Fogjuk a kezed, most és mindörökké. Apa, Anya, Máté, és Sanyi