Márkó (Tóth Márk Richárd)
Gyertyaláng érték: 13981
Jelenleg
201 gyertya ég, az eddig gyújtott 8267 gyertyából.
Az első gyertya: 2022. 10. 14. Gyújtotta: Harsányi Eleonóra.
"Ugye tudod, hogy szeretlek, mert ajándék mi voltál Felriadok esténként, és úgy érzem ,hogy szóltál Én még nézem az ajtót, várom, hogy belépj rajta Csak a keserűség, mi a szívemet marja A szép emlékek mint a könnyek az út porát mossa Nincsen ima, nincs Isten, ki nekem Őt visszaadja."
Minden pillanatban Rád gondolok, lelkem szenved, szívem sajog, sohasem leszek már nélküled boldog.
Elmentél végleg, ezt nehéz elfogadnom , bánatom, gyötrelmem nem múlik Csillagom.
Igazi harcos voltál, a gyilkos kórral szemben két évig helyt álltál, de legyőzött a betegség, sok szenvedés, fájdalom közepette örökre itthagytál.
Köszönöm szépen, hogy Anyukád lehettem, Te olyan gyermek voltál, kit meg sem érdemeltem.
Jóságos, segítőkész, szófogadó egy őszinte, tiszta lélek, ki szinte csak azért élt, hogy másoknak segítsen.
Nagyon büszke vagyok Rád Márkocskám, sokat tanultam Tőled és csak reménykedni tudok abban, hogy anyaként megfeleltem Neked.
Nem tudom szavakkal leírni mennyire hiányzol, emlékedbe temetkezve létezem, de gyötrelem nélküled éjszakám, s nappalom.
SZERETLEK!
Mindig szeretni foglak, amíg csak a szívem dobog, és utána is, amikor újra találkozunk ott fenn a felhők fölött, ahol átölellek Téged, mint a legszebb, legfényesebb, legkedvesebb Csillagot!
- Édesanyád -
Ma lennél 22 éves. Elképzelem, hogy most mit csinálnál, mi lett volna belőled. Valószínűleg a szokásos módon ünnepelnénk: hortobágyi húsos palacsintával és tortával. Mindig ezt kérted a születésnapodra. Aztán a barátoddal mennétek moziba, sétálni, titkokat átbeszélni, mókázni. Mennyire szerettél élni! Mindig előttem van az a két huncut szemed, ahogyan rám nézve árad belőled a szeretet. Ma lennél 22 éves. Tudod, mindig eszemben vagy, gondolataimban, a lelkemben, ezáltal velem, mellettem. Mintha el sem mentél volna, simogat az emléked, hallom a nevetésed, ismétlem ezerszer azokat a szavakat, amiket oly sokszor használtál, egy könnyed suttogást mormolva szüntelen. Ma lennél 22 éves. Mi lett volna belőled, ha nem ragad el tőlem a gyilkos kór? Már a második szakmád fejeznéd be a szeretett iskoládban. Bárhogy történt, nem tudom visszapörgetni az idő kerekét és megállítani sem. Ezzel a fájdalommal kell életem végéig együtt élnem, bár sokszor érzem azt, hogy nélküled nem megy. Testemből test, lelkemből lélek vagy. Én mindig veled leszek, hiszen itt vagy bennem és többé már senki sem vehet el tőlem! Drága Kisfiam! Annyira nagyon szeretlek! ❤️🖤🤍🤍🤍
" Egy éve, hogy elmentél… Egy éve, hogy utolsót dobbant a szíved és Te elmentél valahova messzire, a csillagok közé.Még mindig várom, hogy belépj az ajtón, hogy felhívj telefonon, vagy rám írj. Ha kinyitom a szekrényed, még érzem az illatod. Sírva bújok a pulcsidhoz, ölelem, de Te már nem vagy benne. Annyira hiányzol! Olyan nagyon kevés időt kaptunk az Élettől. Hiányzik a mosolyod, a nevetésed, a bolondozásaid, a beszélgetések. Sok gondolat motoszkál bennem, mégsem tudom leírni őket. Megbénít a fájdalom. Egy év…annyi minden történt ebben az egy évben, annyi változás…Megtanulni nélküled élni-nagyon nehéz. Benne vagy minden gondolatomban, minden mozdulatomban, minden pillanatban. Próbálom elfogadni, hogy nem láthatlak többé, nem hallhatom a hangod, és nem ölelhetlek át. Szeretnék hozzád bújni, szeretném, ha átölelnél, és mondanád: „Nem lesz semmi baj Anyukám!” Nagyon szeretlek Márkocskám! ❤️🤍🖤