Aranyos,életrev aló,barátságos és írtó segítőkész ember volt! Nagyon szerette a családját és a gyerekeket is nem véletlen volt tanárnő! „… Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. Ez a gyertya most érted égjen, Ki életed áldoztad értem, Ki meghaltál a szeretet oltárán, Pedig még oly fiatal voltál!...̶ 1; Nem tudom, mit mondjak... Itthagyott. Helyettünk más helyet választott. Bizonytalan kép felé futott... Elhagyta ezt a világot. Nem õ akarta, a sorsd hozta így. S kûzdve a vak világot, Vesztve hagyott itt. Õ volt, aki. Volt, és ez a lényeg. Nincs, ... és nem is lesz még egy. Ember volt..., szív és lélek, Egy és más, az és mégsem. Gondolt jót, rosszat..., Szépet. Akarta a világmindensége t. Csak egy részét, a saját egét... abba tette mindenét. Gondolt rá õ is... Meg a többi. Szívet pár sorba önti. S mi is így teszünk mostan. Pár sorba búcsúzunk a múltban. „Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj és körülötted mindenki sírjon.” Addig vagy boldog, míg van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed ha nincs már veled!"

Gabika! Mindenki így ismerte. Egy boldog, életvidám mindig mosolygós kisgyermek volt. A hobbija a számítógép és az x- box volt.   Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni, Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben továbbélhetek.

"Pihen a két kéz, mely értünk dolgozott.   Számunkra Te sosem leszel halott,   Örökké élni fogsz, mint a csillagok! "   Életvidám, kedves  és különleges volt, aki mindent megtett a családjáért. Élete során bebizonyította mennyire küzdő típus volt, sokáig küzdött korunk gyógyíthatatlan betegségével. Közösen mindent megtettünk a gyógyulás reményében, együtt hittünk a csodában.   De sajnos a végső küzdelemben vereséget szenvedtünk és emiatt örökkre elveszítettük azt a személyt, aki volt  a mindenünk. Örökké szeretni fogunk, nyugodj békében! (a szeretett családod)    " Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi! Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni. "         http://www. youtube. com/watch? v=mu2ou5J94rE       Édesanyám, áldjon meg az Isten, mert te voltál a legdrágább kincsem. Betegséged elragadott, a szívemből kivett egy darabot. Őrzöm mosolyod, hangod, szemed fényét, a jó Istentől Neked csak békét kérnék. Lelkemben a helyed mindig megmarad, szeretetem, hálám kísérni fog majd. Mikor hiányodat érzem, felnézek az égre, a csillagokra és a napfényre, hallgatom a madarak énekét, melyek elhozzák nekem Édesanyám üzenetét. Tudom, odaátról is figyelni fogsz, vigyázol rám, mint amikor megszülettem Neked, és eltávoztál. Köszönet és hála Neked, mert felneveltél, mikor beteg voltam, mellettem ültél. Ha fájt a szívem, vigasztaltál, könnyeiddel beborítottál. Csendesen kísérted lépteimet, mindig vigyáztad életemet. Most, hogy elvitted lelkem egy darabját, mindennap elmondok érted egy imát.         _    _                                                 

„Értünk többé nem aggódsz,  nem fáradsz, és nem dolgozol.  Örök álom zárja le szemed,  megpihenni tér két dolgos kezed.  Drága jó szívét, dolgos két kezét áldd meg Atyám,  s megköszönjük, hogy Ő lehetett az Édesapánk.  Emléked él, s így velünk maradsz örökké.” 

A virág elhervad rövid pár nap alatt, De az emléked szívünkben örökre megmarad. Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz,mint a csillagok. Nélküled már semmi sem olyan mint régen, Fájó könnycsepp lettél minannyiunk szemében. Feledni Téged sohanem lehet, Csak meg kell taniulni élni Nélküled. Szeretünk és soha nem feledünk. Hiányzol nagyon,nagyon nekünk:Anci,Mami,Pöntyi a testvéreid.

PAKSI ANDRÁSNÉ leánya és HORVÁTH GIZELLA KATA  unokája A Te Szíved Vérzett, a Mienk Fáj. Fájdalmunk meg szűnik , ha idejön el megpihenni hozzád. Olyan Csend van így nélküled. Hogy szinte, hallani amit még utoljára akartál mondani. Váratlanul ért a halálod, Búcsú nélkül mentél el. , Aludd szépen álmod, Soha nem feledünk el, mert az élet Bármien motoha, szeretni megtanit DE FELEDNI SOHA! ! ! ! Nagyon Szeretünk Nagyon Hiányzol, De nyugodj békében Drága Anyuka és Mamikám! ! ! !

 "Viszontlátásra - mondom és megyek, Robognak vonatok és életek, S bennem legbelül valami remeg, Mert nem tudom, sohasem tudhatom, Szoríthatom- e azt a kezet, amit elengedek.   Viszontlátásra - mondom mégis, mégis. Viszontlátásra holnap, Ha nem holnap, hát holnapután, vagy, ha akkor sem, hát azután, vagy ha nem, hát ezer év múlva.   Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban, Viszontlátásra a Holdnak udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán. "

 

 

 

" Egy ember volt, még nem is olyan rég. Egy ember volt, aki már csak élt. Tragédia, szörnyű halál, s az élet elmúlik, vége már. Ó, te sors, miért vagy kegyetlen? Miért kellett, hogy egy ember elmenjen? Mert Ő nem volt rossz, nem ezt nem hiszem! Egy ember volt, s hogymiért csak volt, mondd, ó, Istenem! Egy ember volt, aki elment hamar. Egy ember volt, akit ma már a föld takar. Egy ember volt, aki már nem lehet közöttünk. Egy ember volt, akiről már csak múlt időben beszélünk. " Bithorlo moderátora és egykori rádiósa a mai napon, hosszantartó betegség után jobb létre szenderült! Emlékét soha ne feledjük! Ő már odafentről vigyáz ránk! Nyugodj Békében!

  Ákos egy tündéri kisfiú volt aki December 30. - án bölcsőhalálban halt meg, és hagyott itt bennünket örökre. 2 hónapot kaptunk, 2 hónap örömöt és boldogságot. Hiszem hogy jó helyre került , az angyalok közé és ott éli tovább szép kis életét mert ő már életében is egy angyalka volt. Borzalmassan hiányzol nekünk. Apa Anya Márkó Anya, akinek holt gyermeke van, A fél testével maga is halott, És húzza, vonja le, a föld felé, Mit énjéből a földnek átadott. Anya, akinek holt gyermeke van, Csak fél szemével néz a napba már, A másik szeme túl a Mindenen Holt gyermeke távol nyomában jár. Úgy jár közöttünk, mint ki messze megy, Vagy messze útról érkezett imént. . . Mint idegen, ki otthont nem talál. Ki valahol elhagyta fél szívét. Csak fél szíve vergődik mégis itt, Aranykalitkában sajgó, bús madár, Míg itt a földön élő kedvese, Tilos addig a másik út, határ. Félkézzel végzi sok- sok dolgait S hiú viszályok fölött, úgy lebeg Magasan, minden szennytől mentesen, Mint akit már nem érnek emberek. Anya, akinek holt gyermeke van, Csak félig él, lehúzza őt egy sír S mikor élő fiára mosolyog, Az egyik szeme akkor is csak sír. Miért kell ártatlan gyerekeknek meghalni? Akkor miért születhettek meg hogy aztán egyszer csak elmenjenek?   Ákos okos volt , szép  és csupa móka. 2 hónapossan már egy kis emberke volt, az én kistestvérem akire 10 évet vártam.   És csak 2 hónapot kaptunk belőle. hol itt az igazság? ?   Ákos Hiányzol és szeretünk nagyon. ! ! ! Márkó, Anya, Apa     Azt mondjak 3 ev kell, hogy fedolgozd magadban a gyaszt! Nekunk egy elet  is keves . Hianyzol Eletem!         Köszönet azoknak akik gyertyát gyújtottak Ákoskának  https://www. youtube. com/watch? v=bhwWk5nbge0   Gyere vissza hozzánk életem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az Ő szive megpihent a miénk vérzik. Ahalál fájdalmát csak az élők érzik. Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt. Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt. Egy tragikus pillanat ölte meg szivedet. Amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Egész élete önzetlen, szorgalmas, becsületes és fáradhatatlan. önmagát soha nem kímélő munkában, családjával szemben gondoskodó és mindig aggódó szeretetben telt el. Nagyon szeretett minket.